A fogazatok értékelését egy valamivel több, mint 6000 db használt színesszámú krajcáros bélyeg tétel fogazatainak mért adatai alapján végeztem el. A mintából kicsit több mint 400 db olyan bélyeget lehetett kiemelni, ami a mai katalogizáltakon kívül esik, ez a bélyegek kb. 7-8 %- a.
A 4 gyakori katalógusban szereplő soros fogazású méret (13, 11½, 13:11½, 11½:13) mennyiségét és arányát nem veszem figyelembe. Ennek az a gyakorlati oka, hogy jellemzően azokat (az egyébként csekély összmennyiséggel bíró) fogazati méreteket, melyeket a katalógusok egy- egy címlethez rendelten értékesebbnek tartottak a korábbi válogatások alkalmával, nagy valószínűséggel már kiemelték, vagy kiemelhették még a viszonylag „vegyes” tételek közül is. Ezek hiánya, vagy megléte tehát nem tükrözi a valódi előfordulásuk, arányát!
A fogazatok értékelésénél az előfordulásuk a döntő kérdés. Jól megfigyelhető, hogy a két gyakori fogazó léc méret (13, 11½) a kombinációk alkotóiként is gyakrabban fordulnak elő. Ezeket egy a 4 gyakori fogazatot követő halmazként kezelhetjük. Meghatározható egy másik csoport, amihez olyan méreteket sorolhatunk, melyek szintén gyakrabban fordulnak elő, sőt több méret esetében minden címletből találunk ilyen fogazású példányokat. Majd vannak azok a méretek melyeket mindössze egy, egy bélyeg esetében ismerünk. Tehát előfordulás szempontjából legalább 4 csoportok kell létre hozni. Ez az összes fogazás mennyiség alapján csoportosító felsorolás az egyes darabok értékét nem minden esetben tükrözi, mert címletenként lehetnek eltérések.
- A 4 gyakoribb fogazat.
- A két gyakori fogazati méret egyike szerepel a kombinációban.
- Olyan fogazati méretek melyekhez több akár minden címlethez tartozó bélyeg tartozik.
- Azon méretek melyek 1 esetleg 2 példányát fedeztük fel és így ritkábbnak tekintjük.
Az I típusú fogazat, amikor minden oldal egyforma fogazású. Az ismert két gyakori méret a 13- as és a 11½ - es fogazaton kívül mindössze 5 egyéb mérettel és csekély egyedi darabszámmal találkozunk, ami minden képen azt erősíti, hogy két gépet használtak és igen kicsi volt annak az esélye, hogy azonos fogazattal készüljön egy bélyeg minden oldala, leszámítva természetesen a két gyakori méretet!. A Gyakran előforduló 13 as és 11½ fogazás esetén megfigyelhető, hogy ezek a fogazások mindig új gép beállításakor keletkeztek és készültek egy ideig, majd jöttek a változatok!
A II típushoz tartozó gyakori két méret a 13:11½ és fordított kombináció jelenléte is a gépek keveredését bizonyítja. A fogazó lécek használati idejének pontosabb meghatározása még további kutatást igényel! A legtöbb változat és mennyiség a II típusú bélyegek között található. Viszont a IIa ezek pótfogazása a legritkább darabok közé sorolható!
A használatlan bélyegeknél melyek csekély fellelhető mennyisége miatt amúgy nehezen vizsgálhatóak azért megfigyelhető, hogy nagyon ritka bármely a gyakori 4 fogazatokon kívüli méret előfordulása. A vízjeles kiadásnál a legfőbb ok, hogy a fennmaradt példányok inkább a későbbi gyártási időkből származnak, amikor az eltérések, ill. a rendhagyó fogazó lécek használata jelentősen lecsökken, majd meg szűnt. A vízjelmentes papírra nyomott használatlan bélyeg fellelhető mennyisége pedig oly csekély, hogy ezek érdemi vizsgálatáról eddig nem is beszélhetünk, mindenesetre az megállapítható, hogy a gyakoribb 4 méreten kívül akár az I, vagy a II es típushoz vagy azok pótfogazataihoz tartozó használatlan példányok igen becses értékek!